2011. 11. 05.

Hát eljött a régen /nem/ várt nap, november 5-e, a kiutazásunk napja. Természetesen egy csomó minden volt, amit még nem sikerült becsomagolnunk előző este, úgyhogy a tervezett 7 órai indulásunkból 10 óra lett. Előző este még könnyes búcsút vettünk a szűk családtól, aztán irányHorány :)

Az autót nem gyengén sikerült megpakolni, egy tűt talán még le lehetett volna ejteni, de kettőt már biztosan nem. A kocsika segge szépen csücsült majdnem rajta gumin.

 Aztán még az országban persze meg kellett állnunk itt is, ott is, amott is, úgyhogy kb 1 óra volt, mire átértünk a határon. Aztán jöttek a szépséges osztár tájak, itt végre előben is kipróbálhattam a nyelvtudásom: a benzinkúton megkérdeztem a wc-s nénitől, hogy: "Was kostet?" :D

Azért hullámzó érzelmek kísérték az utunkat, induláskor a hangulat a "síri" szóval lenne talán legjobban jellemezhető, de minél közelebb voltunk a célhoz, annál kevésbé volt ez már érezhető. Főleg miután bekapcsoltuk a rádiót, és egy jó pár szót és kifejezést sikerült belőle megértenünk. Rettentő nagy élmény volt :D

Azt hiszem, 8 óra körül értünk Gravenbruchba, ami egy tényleg nagyon szép kis gyöngyszem, csendes, nyugodt, zöld, rendezett, teljesen tip-top tényleg. A ház amiben a lakásunk van szintén nagyon frankó, nemrég lett felújítva, a folyosó lent, meg a liftek kb úgy néznek ki, mint egy szállodában. Márványhatás, minden... Cserébe a lakás annyira üres volt, hogy még a villanyhoz foglalatot is nekünk kellett vinni. De végülis a vártnál sokkal nagyobb és kulturáltabb volt (a beépített szekrényt és a konyhát leszámítva, merthogy még konyhabútorunk sincs egyelőre, csak egy lelakott kis nemtudommineknevezzem...). Szóval nagynehezen felcuccoltunk még az este folyamán, felfújtuk a 2 matracot amit vittünk (ja persze ágy sincs), beágyaztunk, ittunk egy teát, és lefeküdtünk aludni - ekkor már ismét nem túl jó hangulatban... Ezek az idióta németek pedig számomra érthetetlen okból kifolyólag képesek beállítani úgy a fűtést, hogy éjszaka magától kikapcsol. Ennek köszönhetően, miután a felfújható matrac hideg levegője alulról hűtött, illetve a nyakam kilógott a takaró alól, és konkrétan csípett a hideg, felébredtem. Felvettem a kis sálamat, kardigán, téli kabát a takaróra, így kihúztam, már reggelig... Gábor okosan már melegítőben aludt el.

2011. 11. 06.

Reggel időben kelés, pakolni kell. Átmentünk az irodába kicsit netezni, a porszívóért, felmosóért, és megnézni, van-e ott számunkra egyéb használható cucc. Volt. Kézben, gyalog elhoztunk 2 kisebb polcos komódszerűséget, 4 széket, egy asztalt. Jó körök voltak, kicsit még mindig zöld tőle a könyökhajlatom. Az irodába vezető első utunk igencsak emlékezetesre és sokkolóra sikeredett: kézenfogva sétálgatunk a szinte teljesen üres úton, amikor halljuk, hogy a hátunk mögül egy férfi hang azt kiabálja, hogy Haaaloooooo!! Persze mindketten hátranéztünk - nem kellett volna. Egy közepesen molett, félhosszú hajú német férfi állt ott meztelenül, és integetett nekünk. Majd amikor látta rajtunk a megrökönyödést, visszapattant az autójába és elhajtott. Egy kisebb sokkot kaptam tényleg... Ilyen lelkiállapotban sikerült átcuccolnunk a lakásba. Aztán porszívózás, felmosás, Gábor olyan gyönyörűen berendezte a hálószobát, hogy teljesen meghatódtam :) . A lehetőségekhez képest persze. Egy kicsit sétáltunk is a faluban -  nem tartott sokáig, mert marha kicsi az egész... Hajmosás, készülődés, este jöttünk Marináékhoz (Gießen mellett élő rokonok - a szerk.). Itt jól elbeszélgettünk, iszogattunk 1-2 órát, majd szegény Gábor utazott tovább Bergisch Gladbachba (140 km), engem pedig itt hagyott 9 éjszakára. Volt nagy búcsúzkodás, mint a filmekben. Én pedig kissé magamba roskadva itt maradtam. Fekvés, másnap reggel Gießen - kórház.